Hálásak vagyunk, hogy legféltettebb kincseiteket gondjainkra bízzátok és nap mint nap együtt lehetünk velük: osztozhatunk az örömükben, vigaszt nyújthatunk, ha szomorúak.
„Már ismerve a tanoda adta lehetőségeket a nehézséggel nem küzdő, átlagos és bárhova beilleszkedő gyerekemet is egy ilyen ideális helyre szeretném beadni… A mai uniformalizáló világban mindenki illeszkedni vágyik. Egy kis nehézség miatt nagy lelki problémák adódhatnak, amitől egy család omolhat össze. A gyermek azért, mert eltévedt, fél, összezavarodott; a szülő azért, mert pillanatok alatt a szociális háló peremén találja magát. A gyerek megáll a fejlődésben, a szülő nem talál megoldást, és talán össze is omlik. Eltűnt a boldogság. A picinykéből óriásira növő probléma a gyerekben hihetetlen zavart kelt, mert azt veszi észre, hogy vele baj van, hogy mindenki őt lesi és nem érti. Ő más, ő ‚különleges’, neki pszichológushoz, terápiára kell járnia, gyógyszert kaphat, és ha nem sikerült eddig kézzel betolni az ellátásba, meg kell próbálni lábbal is. És egyszer csak kiderül hogy van más esély! Bekerül egy szeretettel bélelt helyre, hamar érzelmi komfortra lel, és kiderül, hogy ő NORMÁLIS, mi több átlagos, vagy átlagon felüli! Nincs vele ‚baj’, szerethető, nem kell többé félnie és végre újra rátérhet a fejlődés útjára…”
„Mi 1,5 évig jártunk a hagyományosnak mondott iskolarendszerbe, ezután váltottunk a Napos Holdas Tanodába. Fiamnak túlhallása van, erről tudni kell, hogy minden hangot befogad, és próbál az agya feldolgozni, amely iszonyatos nagy idegi munka, és közben koncentrálnia kell a tanórán is. Például nem tudott úszni, nem hallotta a tanítót (mivel alapzajban, az emberi beszéd 40 százalékát érti). Egy uszoda pedig zajos, ezért próbálta a többieket utánozni, de ahhoz, hogy neki pár másodperccel később kellett beugrania, ekkor már rászóltak… majd megint rászóltak… Egy idő után ő is feszült lett, mert nem tudja, akarja, szólítgatják… és ha ekkor valamelyik osztálytársa kinevette akkor volt eset, hogy verekedés, lökdösődés lett belőle, majd büntetés… Hiába tudták mi a ‚baja’ , megoldás nem volt. ‚Csinálja úgy, mint a többiek’… És ez csak egy úszás óra. Értem én sokan vannak… Szülőként átélni is borzasztó, gyerekként szintén. Állandó veszekedés, folyamatos rettegés, mikor és miért hívnak fel, hogy mit csinált éppen… … a váltás iránti döntés akkor fogalmazódott meg nagyon erősen (soha nem felejtem el), mikor leült szembe velem a hét (7!!!) éves fiam, és kérte: – Anya, csinálj belőlem normális gyereket! Ő is és én is sírtam. Itt hozzátenném, ovis kora óta jártunk mozgásterápiára, amit minden este szó nélkül csinált, együttműködött a kezdetektől. Rengeteg helyet végig jártunk, míg megtudtuk, miért van, hogy közösségben egy idő után ‚problémás’ lesz, de otthon, kisebb közösségbe minden rendben van vele. Ekkor kerültünk a NaposHoldas Tandodába , ahol nagy-nagy szeretettel fogadták. Két hónap után teljesen belesimult az ottani légkörbe, betartotta a szabályokat, tanult, és egyre kiegyensúlyozottabb lett… Szuper eredményeket ér el a tanulásban, megtanulta normálisan kezelni a helyzeteket. Nem lehetek elég hálás a Tanodának, nélkülük nem tudom, hol lennénk… Fiamnak segítettek a legtöbbet, de nekem is szülőként nyugodt hétköznapokat biztosítottak. Örök hála a munkájukért!”
“A gyermekek, ahogyan mi mindannyian, nagyon érzékenyen reagálnak környezetükre, a változásokra. Nem lehet mindig jó a kedvünk, vannak aktívabb és máskor kevésbé produktívan eltöltött napjaink. A gyermekek rezdüléseire a tanodában nagyon érzékenyen reagálnak a pedagógusok, nekünk ez nagyon fontos döntési szempont volt. Ha lassabban dolgozik aznap sem érzi, hogy lemaradt, nem kell szégyenkeznie, ellenben ha gyorsabb, szárnyalhat, kaphat újabb feladatot, ami leköti a figyelmét és arányos a képességeivel, sosem kell unatkoznia. Unatkozó gyermek nem érzi jól magát az iskolában, ahogy a megszégyenült sem. A tanodában ez a kettő fel sem merül! Ezért merem ajánlani szülőtársaimnak.”
„Kicsit tartottam attól, hogy bár szorongó gyermekem nagyon szuperül halad és roppant kiegyensúlyozottan érzi magát ebben a közegben, de mi lesz majd, ha elérkezik a féléves vizsga? Semmi nem lett, kiváló eredmények. Fiam, aki korábban a Mikulástól nem merte elvenni a csomagot, aznap gátlások nélkül (bár csinosabban felöltözve) büszkén ment Anikó nénivel és társaival az anyaiskolába. Tudta, hogy minden sikerülni fog. Nem ismerte az érdemjegyek, értékelések nehéz súlyát és motiválta, hogy cukrászdában ünnepelnek utána. Azt gondolom, hogy az önértékelésének kialakulása nagyon jó úton halad és mire évek múltán visszakerül a közoktatásba, már stabilan felvértezve veszi majd az elé gördülő akadályokat. „
„A fiam két évet töltött a Tanodában. Itt fejezte be az óvodát és kezdte el általános iskolai tanulmányait. A mi életünket teljesen megváltoztatta ez a két csodálatos év. A fiam kinyílt, mint egy virág, egyre nyitottabbá, felszabadultabbá, kezdeményezőbbé vált. Az itt eltöltött évek minden napja egy nagy kaland volt számára, a Tanoda pedig fokozatosan mindannyiunk második otthonává vált. A hely természetessége, a családias légkör és a rendkívül elhivatott, jól felkészült pedagógusok a gyerekek számára olyan körülményeket biztosítanak, ahol a tanulás folyamatos felfedezés. Nem késünk el minden reggel, szeret menni, várja a találkozást a többiekkel, a közös játékot. Úgy tanul, hogy észre sem veszi.”
„Nyugalom, saját tanulási ütem, egyénre szabott odafigyelés, jó közösség. Kreativitás, életkori sajátosságok figyelembe vétele.”
„Nincs mindennapos stressz, nyugodtabb a tanulás.”
„Tényleg van összetartás összedolgozás. Amit megtapasztalnak a gyerekek, ami által elfogadóbbak, segítőkészek, lesznek. Magától értetődő lesz az összefogás.’