Amikor először kezdtünk terveket szőni arról, hogy létrehozunk majd egy helyet, ahol gyereknek és felnőttnek egyaránt öröm lesz lenni, és mindenre, ami igazán fontos, jut majd elég idő, még nem hallottunk a családi napköziről. Már elég hosszú időt töltöttünk a közoktatásban ahhoz, hogy lássuk: a 28-30 fős óvodai csoportokban a gyermek "elvész", akármennyire is igyekszünk jó pedagógusnak lenni, nem sikerül. Mert a kapkodásban, rohanásban, az "iskolára való felkészítésben" épp a lényegre nincs idő: a szabad játékra, mesére, a ráérős beszélgetésekre, az ölbe vevésre, ringatásra, a vigasztaló szavakra.
Nap mint nap tapasztaltuk, hogy az ovisok közül egyre több a szorongó, fáradékony gyerek, hogy zavarja őket a tömeg, az állandó zaj és nyüzsgés, hogy nem tudnak egy percre sem félrevonulni, egyedül lenni, és milyen rettentően magányosak mégis... Ők is, mi is szenvedtünk ettől a helyzettől, szerettünk volna úgy együtt lenni velük, mint egy jó anyuka a családban, de ez ilyen magas létszám mellett szinte képtelenség volt. Kerestük-kutattuk a lehetséges alternatívákat, míg végül rábukkantunk az ideálisnak tűnő megoldásra, a családi napközire.
A családi napközi - akárcsak a bölcsőde, óvoda - a gyermekjóléti alapellátás része, a gyermekek törvényben rögzített napközbeni ellátásának családias körülmények között biztosított formája.
Az a tény, hogy itt legfeljebb 7 gyermek van ránk bízva, megteremti annak lehetőségét, hogy valóban érvényesülhessen az egyéni bánásmód, a személyre szabott gondoskodás.
A Naposholdas Családi Napközi elsősorban a játék, a mese, a tevékeny utánzás színhelye szeretne lenni, mely átlátható világot teremt a gyermek köré, biztos szokásritmusokkal, a "keveset, lassan, jól" elvét szem előtt tartva. Bízunk benne, hogy itt valóban azt nyújthatjuk a gyerekeknek, amire, tudjuk, a legnagyobb szükségük van: érzelmi biztonságot, állandó szeretetet, figyelmet, fészekmeleget. Épp úgy, mint otthon, a családban.