téli mondókák
Esik eső, csepereg,
Sárga levél lepereg.
Elcsendesült már az erdő,
Végére jár az esztendő.
(népköltés)

Ember, ember, december,
hideg morcos medve,
sűrű havat szitálva,
kiült a hegyekbe.
(népköltés)

Tavasz: virágzik a barack,
Nyár: fészkére jár a madár,
Ősz: legelget az őz,
Tél: erős már a szél.
(népköltés)

Mikor én kicsike voltam,
A kuckóba is bebújtam,
Fenyofából tüzet raktam,
Kukoricát pattogattam.
(népköltés)

Aki fázik, vacogjon,
Fújja körmét, topogjon.
Nyakig érő csizmába
Földig érő kucsmába
Bújjon be a dunyhába,
Üljön rá a kályhára -
Mindjárt megmelegszik!
(népköltés)

Zengenek az erdők
és a havasok,
keresik a rejteket
a szép szarvasok.
Futnak a kis nyulak sebesen,
Morognak a medvék
dühösen,
bhimbom,bimbom,bimbom.
(népköltés)

Szép karácsony ünnepén,
Az a kívánságom,
Legyen boldog mindenki
Széles e világon!
Itt is, ott is, mindenütt
Legyen mindig béke!
Szeretet lakozzon az
Emberek szívébe.
(népköltés)

Szálljatok le, szálljatok le
Karácsonyi angyalok
Zörgessetek máma este
Minden piciny ablakot
Palotába és kunyhóba
Nagy örömet vigyetek
Hirdessetek mindenkinek
Boldogságos ünnepet.
(népköltés)


Ez új év reggelén minden jót kívánok,
amerre csak járok, nyíljanak virágok!
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
dalos madár zengjen minden rózsabokron!
Minden szép, minden jó,
legyen mindig bőven,
szálljon áldás rátok
ez új esztendőben!
Boldog újévet kívánok!
(népköltés)


Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó
Erdőt, mezőt, rétet,
Minden, mint a nagyapó
Bajsza, hófehér lett.
Minden, mint a nagyanyó
Haja, hófehér lett,
Csak a feketerigó
Maradt feketének!



Weöres Sándor: Nagy a hó


Nagy a hó igazán,
Fut a sí meg a szán,
Hejhó!
Lecsúszik a Mari meg a Ferkó!


Weöres Sándor: Reggel süt a pék

Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice lángost,
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég
Belepi a várost,
Taligán tol a pék
Gezemice lángost.


Szabó T. Anna: Hóhullásban

Hóhullásban sok pihe hull:
egy pihe sem lesz így egyedül.
Egyedül nem jön, nincsen kedve:
egyedül a hópihe csak dideregne.

Egymaga nem jön: százan jönnek,
kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,
kavarog százezer, hull millió,
perdül és táncol és kanyarog a hó.

Alszik a hegy meg a rét meg az erdő,
könnyű a dunna, pihepuha felhő,
alszik a föld és a földben a búza,
hótakaróját magára húzza.

Csend van, csend van, semmi se moccan,
ág sem roppan, cipő se koppan,
nyugszik és alszik a tér meg a táj,
csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál


Kányádi Sándor: Mi lennék

Tavasszal somfa lennék
talpig aranyban állva,
biztatón mosolyognék
a zsendülő világra.
Nyáron eperfa lennék,
tágas udvaron állnék,
aki alám ül, annak
jól fogna egy kis árnyék.
Ősszel almafa lennék,
piros almákat termő,
nem is csak egyetlen fa,
hanem almafa-erdő.
Ilyenkor télen aztán
gyertyán vagy fenyő lennék,
hogy aki fázik, égő
tüzemnél melegedjék.


Kányádi Sándor: Ez a tél

Ez a tél, nem is tél,
a hó csak pilinkél.
Hullna már, hullna bár!
Meztelen a határ.
Csak a dér, csak a köd
borít rá lepedőt.
Méteres bunda-hó,
az volna, volna jó.
Lám tegnap hullatott
valami keveset.
Reggelre szétrúgták
azt is a verebek.


Kányádi Sándor: Őszvégi játék

kopár
határ
zörgő
erdő
rojtos
bojtos
ide-
oda
lengő
felhő
síró
rívó
dúló
fúló
morgo-
lódó
rideg
szél
fejre
kucsmát
lábra
csizmát
hátra
bundát
ágyba
dunyhát
jön a
jön a
hideg
tél!


Ratkó József: Cinke

A cinke csillagot lép a hóba.
Lépne bár egy Napot -
melegebb volna.


Tordon Ákos: Karácsonyest

Karácsony este van, csend van kint.
A hold az ablakon betekint.
Lát téged. Lát engem. Bennünket.
Szereti ünnepi kedvünket.


Nemes Nagy Ágnes: Kendervászon

Kendervászon lenvászon,
ezt a hegyet még megmászom.
Kendervászon lenvászon,
hogyha járok nem fázom.


Tamkó Sirató Károly: Öt kis madárka

Összebújt öt kis madárka.
Nem zavarja őket semmi.
Suttogó hangjuk csicsergi:
mégiscsak szép, mégiscsak jó
apró kis madárnak lenni.


Fecske Csaba: Hold és álom

Fuss el minden ablakig,
ablakig,
éjjel a hold ott lakik,
ott lakik,
minden ablak hüvösében,
aranyvörös ködmönében
hajnalig,
hajnalig.
Hát az álom hol lakik,
hol lakik,
alkonyattól hajnalig,
hajnalig?
Minden kisgyerek szemében:
feketében, zöldben, kékben,
ott lakik,
ott lakik.


Fecske Csaba: Tél jön

Jön a fagy: csuda nagy hó lesz!
Azon ám fut a szán, igazán jó lesz!
A havon patanyom, szánnyom.
Mar a szél, de a tél dala kél szánkón!


Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.

Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.


Hajnal Anna: Szánkón

Húzza a szánkót hegynek fel,
szuszog a Jankó hegynek fel.
Siklik a szánkó hegyről le?
Ujjong a Jankó hegyről le!

De puha fehér dunna a hó!
Még felborulni is jaj de jó!
Vörös az orra, a füle ég,
szuszog a Jankó, de húzza még.


Fésűs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!