őszi mondókák
Kelep, kelep, gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz

Tamkó Sirató Károly:
Hangok az erdőn

Tilió,
tilió,
szeret téged
a rigó.
Fák között,
lomb alatt
megmutatja
utadat.

Bikk-makk
mogyoró!
Erdőn élni
csuda jó.
Majd elmúlik
a ború!
Ne legyél hát
szomorú!

Pipitér...
Pipitér...
Hosszú nyárra
kicsi tél!
Ki mint él,
úgy ítél.
Ki tudja azt,
ki mit ér!

Szembeszél

Hogyha
fúj
a szembeszél,
okos
ember
nem beszél!
Lélegzik az orrán át.
Nagy hidegben
ősz-esőben
így
játssza ki
a náthát!

Dombon

Dombon törik a diót,
hegyormon a mogyorót
- zajuk idecsattog! -
völgyben meg a makkot.
Három diót feltörtem,
négy mogyorót megettem,
leltem egy zsák makkot
- ebből ti is kaptok!

A nagy természet

De szép is a
nagy természet,
hol haldoklik,
hol meg éled!
Hóból víz lesz,
vízből hó lesz...
Más szavunk sem
lehet erre:
így is jó lesz,
úgy is jó lesz!

Kányádi Sándor
Rajz rigóval

Ákombákom levelek a fákon.
Limb-lomb susogó, alatta ül nagyapó.
Mellette élete párja, néznek együtt föl a fára.
Fejük fölött a rigó azt fütyüli: élni jó!

Zivatar

Hát ez a szél
mit akar?
Mindent kiföd,
kitakar.

Ajajaj,
hajajaj,
nyakunkon a
zivatar.

Tele a hombár

Tele a hombár,
tele a raktár,
tele a kaptár,
tele a csűr.

Rászáll a nyár a
legelső sárga
levélre, s elrepül.

Tisztás szélén

Tisztás szélén mogyoró,
mogyoróbokor;
kalapomban kikerics,
kikerics-csokor.
Lemenőben van a nap,
lemenőben már;
le is ment, már valahol
túl a hegyen jár.
Elvitte a nyarat is
magával a nap:
őszi szellő szekerén
jön az alkonyat.
Megborzong a mogyoró,
mogyoróbokor;
kalapomban kókad a
kikerics-csokor.
Szarvas bődül a tetőn,
megremeg a völgy;
ijedtében makkot ejt
mellettem a tölgy.
Fogom hát a botomat
és leballagok
szembe vélem jön a hold
és a csillagok.

Valami készül

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.

Jön az ősz

Jön már az ismerős,
szél-lábú, deres ősz.
Sepreget-kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.

Kerekítő

Amott egy nagy kerek felhő,
alatta egy kerek erdő,
kerek erdőn kerek tisztás,
közepében kicsi kis ház,
abban lakik Kereki,
ki az erdőt kerüli.

Kék kikerics

Kék kikerics a határ,
s a mogyoróbarka
akkorára nőtt, akár
a mókuska farka.
Fényes, magas lett az ég,
sugarakkal pántos.
Színes szappanbuborék
s fakó levél szálldos.
Hűs csillagok fényeit
őrzi már a harmat:
itt van az ősz, érkezik
s mindent betakargat.

Szilágyi Domokos
Eső

Láncos-lobogós,
ez a makk kopogós,
hazafut a mókus,
ha az ég zokogós.

Ázik a tölgy is,
fürdik a völgy is,
halkan muzsikál
künn az esővíz.

Táncol a sárga

Táncol a sárga,
nyekereg a kék,
brummog a barna,
megered az ég.
Vicsorog a rozsdás,
lobog a piros,
fenyeget a fekete,
kikap, aki rossz!

Radnóti Miklós
Október

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

Tarbay Ede:
Rigó rúgta dió

Kopog a dió
rúgja a rigó,
örül a néne
szedi szegényke.

Leül a fűre,
felnéz a fára
Eszeget csendben
rigó szavára.

Búth Emília
Őszike

Szőlőt szemel a Nap,
aranyos a reggel.
Dió koppan
orrod elé -
mért jársz üres zsebbel?

Csanádi Imre:
Mókus csalogató:

Erre csörög a dió, arra meg a mogyoró
Mogyoróbokron, diófán,
Mókus-füttyös domb alján.

Janicsák István
Lombhullás

Lágyan, lassan lengedezve
szellő libben halkan.
Lomha levél földre hullva
elpihen a parkban.

Jung Károly
Elindulni

Elindulni
Rókalesre,
Odalenni
Egész este.

Másnap újra
Korán kelni,
Ürgelyukban
Kincsre lelni.

Érre menni,
Ki a rétre,
Odalenni
Egész hétre.

Csokrot szedni
Szarkalábból,
Magot rágni
Rozskalászból.

Kismadarat
Lépre csalni,
Aztán pedig
Szállni hagyni.

Egész nyáron
Éren lenni,
Szeptemberben
Hazatérni.

Fecske Csaba
Hegyeken túl

Tavirózsán ül a vén hold
Ez a nap csak buborék volt.
Harmat reszket a virágon
A habokból kel az álom.
Hova mennél hova futnál
ha feledni sose tudnál
Hegyeken túl idegen táj
Ami bánt az nekem is fáj.

Őszi eső

lóg az eső lába
lóg és indul máris
szomorúan nézem
vele tart a nyár is

a rozsdás lombokon
dühödt szél dörömböl
morzsányi sincs már a
szívben az örömből

Bornemissza Endre
Kis kút

Kis kút kerekes,
mohalepte,
cserepes,
benne víz
bíz rég volt,
ezüstözi kék hold,
kávájára
tücskök ülnek,
szépen hegedülnek.

Birtalan Ferenc
Ősz

A délután már éjbe tér.
Csillagtalan az égfedél.
Titkokra zárult ablakok.
Itt-ott tenyérnyi fény ragyog.

Sünházból hulló gesztenyék,
bronzban hevernek szerteszét.
A nyári lomb is földet ér.
Paplant húz rá a szürke dér.

Udud István
Őszi szél

Szél, szél fut a szél,
Fakó felhőn vágtat,
odacsördít ostorával,
Csapkodja a fákat.
-Szél, szél, hova szállsz?
-Hét határon túlra.
-Ha odaérsz, mit csinálsz?
-Visszajövök újra!

Nemes Nagy Ágnes
Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom
Látom, nagyobb, mint az arcom.

Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal, éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.